A mai általános felfogás szerint azért vagyunk kövérek, mert sokat eszünk, és keveset mozgunk. Tehát több kalóriát eszünk meg, mint amit leadunk mozgással. Vagyis, ahhoz, hogy egyensúlyban maradjunk, ugyanannyi kalóriát kell lemozognunk, mint amennyit elfogyasztunk.
Ez egyáltalán nem biztos, hogy igaz. Nézzük meg, miért.
Ma az orvosok nagy hangsúlyt helyeznek a fogyásra, mert elfogadott tény, hogy a krónikus betegségek (szívbetegség, cukorbetegség, rák, stb.) kialakulásának esélye csökken, ha a páciens nem kövér. Ebből az következik, hogy bármi, ami súlytöbblethez vezet, a krónikus betegségek kialakulását is elősegíti.
1. Civilizációs betegségek
A krónikus betegségek (szívbetegség, cukorbetegség, rák, stb.) a civilizációval együtt terjednek. Erre rengeteg referencia áll rendelkezésre a misszionárius orvosoktól, kutatóktól és utazóktól. Néhány közülük:
Albert Schweitzer (1875-1965, Nobel-díjas orvos): Mikor megérkezett Afrikába (Gabon), meglepődve állapította meg, hogy rákos beteg nem volt a helyi lakók között. De tartózkodása során egyre több helyi rákos beteggel találkozott, amit annak tudott be, hogy a helyiek egyre jobban átvették a “fehér ember” szokásait. Több mint négy évtizedet töltött ott, és csak tartózkodása végén találkozott vakbélgyulladásos esettel a helyi lakók között. Abban az időben, ugyanúgy mint ma, ez egy elterjedt betegség volt a modernizált népek körében.
Samuel Hutton: Manchester-i egyetemen képzett orvos, Labradorban az eszkimókat és az ott lakó “fehér embereket” kezelte. Szerinte kétféle eszkimó létezett: azok akik egyre jobban átvették a telepesek életmódját, és azok akik még tradícionális életmódot folytattak. Hutton azt vette észre, hogy a modern életmódot folytató eszkimók között sokkal több a gyengébb testalkatú és skorbutban szenvedő beteg. Azt is feljegyezte, hogy a rákos esetek hiánya - a helyi lakók között - a legszembetűnőbb.
Ma az orvosok nagy hangsúlyt helyeznek a fogyásra, mert elfogadott tény, hogy a krónikus betegségek (szívbetegség, cukorbetegség, rák, stb.) kialakulásának esélye csökken, ha a páciens nem kövér. Ebből az következik, hogy bármi, ami súlytöbblethez vezet, a krónikus betegségek kialakulását is elősegíti.
1. Civilizációs betegségek
A krónikus betegségek (szívbetegség, cukorbetegség, rák, stb.) a civilizációval együtt terjednek. Erre rengeteg referencia áll rendelkezésre a misszionárius orvosoktól, kutatóktól és utazóktól. Néhány közülük:
Albert Schweitzer (1875-1965, Nobel-díjas orvos): Mikor megérkezett Afrikába (Gabon), meglepődve állapította meg, hogy rákos beteg nem volt a helyi lakók között. De tartózkodása során egyre több helyi rákos beteggel találkozott, amit annak tudott be, hogy a helyiek egyre jobban átvették a “fehér ember” szokásait. Több mint négy évtizedet töltött ott, és csak tartózkodása végén találkozott vakbélgyulladásos esettel a helyi lakók között. Abban az időben, ugyanúgy mint ma, ez egy elterjedt betegség volt a modernizált népek körében.
Samuel Hutton: Manchester-i egyetemen képzett orvos, Labradorban az eszkimókat és az ott lakó “fehér embereket” kezelte. Szerinte kétféle eszkimó létezett: azok akik egyre jobban átvették a telepesek életmódját, és azok akik még tradícionális életmódot folytattak. Hutton azt vette észre, hogy a modern életmódot folytató eszkimók között sokkal több a gyengébb testalkatú és skorbutban szenvedő beteg. Azt is feljegyezte, hogy a rákos esetek hiánya - a helyi lakók között - a legszembetűnőbb.
Ales Hdrlicka: antropológus orvos három évtized kutatás után kiadott beszámolója szerint, az amerikai indiánok között szinte nemlétező a rosszintulatú daganat, valamint, érelmeszesedés, vakbélgyulladás, visszér, gyomorfekély, és súlyos májbetegségek. Azt a teóriát miszerint, azért nem alakulnak ki ezek a betegségek, mert az indiánok rövidebb ideig éltek, visszautasította, mert szerinte, ugyanannyit, vagy inkább hosszabb ideig éltek a helyiek, mint a “fehérek”.
Weston Price, fogorvos (-évszám-): körbejárta a világot, és feljegyezte (Nutrition and Physical Degeneration), a fogak és koponyacsontok állapotát hagyományos és modern életmódot folytató népcsoportoknál. Arra a következtetésre jutott, hogy bárhova ment, a modern népek között sokkal több a fogszuvasodás és az összetorlódott fogsor kialakulása, pedig a “primitív” népek nem ismerték a fogkefét, fogkrémet. (A könyv angolul ingyen megtalálható az interneten, érdemes végignézni a képeket: Nutrition and Physical Degeneration).
Azt tudni kell, hogy amit a telepesek magukkal vittek a föld körül, az főleg nem romlandó élelmiszer volt: fehérliszt, cukor, melasz, száraz keksz, stb. Mikor a helyi népekkel cserekereskedelmet folytattak, többnyire ezeket a termékeket cserélték el helyi termékekre. Tehát a helyi (halászó, vadászó, gyűjtögető) étkezési szokásokat felváltották a könnyen hozzáférhető szénhidrát alapú termékek. Így persze, az ezzel járó betegségek is megjelentek.
2. Elhízás és cukorbetegség
Ha a krónikus betegségek kialakulásának esélye nagyobb, ha kövérek vagyunk, ez azt jelenti, hogy bármi, ami hízlal, az ezekhez a betegségekhez vezet. Általában a kövérséggel együtt jár az inzulin-rezisztencia, majd az ebből tovább fejlődő cukorbetegség.
Már 2000 évvel ezelőtt Indiában feljegyezték, hogy a cukorbetegek a gazdagok között terjed, akik rengeteg cukrot, lisztfélét és rizst fogyasztanak. Ezeket a termékeket Új-Gineából szállították. Ugyanezt figyelték meg más területeken: Sri Lanka, Taiföld, Tunézia, Kína.
George Campbell, Dél-Afrika, azt vette észre, hogy a cukorbetegek nagyobb része a cukornád ültetvényeken dolgozó munkások között van. Campbell szerint ezek az emberek napi kb. 16oo kalóriát (ez a koplalással ér fel) fogyasztottak, és mégis “rettentően kövérek” és cukorbetegek voltak.
Ha a mai fogyókúrás elméletet alkalmaznám ezekre az emberekre, akkor rátenném őket a futószalagra, és kevesebbet adnék nekik enni, hogy lefogyjanak. De sajnos ez éhezéshez vezetne, és nem biztos hogy hosszú távon fenntartható fogyáshoz. Tehát, inkább valami az étrendjükben okozta a súlytöbblet kialakulását, mint a túl sok kalória fogyasztása.
Jamaikán a 6o-as években ugyanez a probléma merült fel: Az Egyesült Államok biztosította a helyi lakosságnak az élelmiszerellátást, főleg kenyér és cukor formájában. Rettentő szegénységben éltek az emberek, ez azt jelenti, hogy általában kevesebb kalóriához jutottak. Ezek az emberek gyárakban dolgoztak, a vizet a közeli vízforrásból cipelték, kézzel mostak, stb. Tehát, a mai norma szerint, nehéz fizikai munkát végeztek, és kevés kalóriát fogyasztottak. Ennek ellenére a lakosság kb. 3o%-a túlsúlyos volt. Ezt az állapotot sem lehet azzal magyarázni, hogy túl sokat ettek, és kevesek mozogtak. Nyílván inkább az étel minőségében, mintsem mennyiségében keresendő a hiba.
3. A szénhidrát teória
A mai elfogadott elmélet (túl sokat eszünk, keveset mozgunk) elmélet helyett inkább a következő elmélet helyénvalóbb:
Az elfogyasztott étel minősége hormonális zavarokat okoz, ami kövérséghez és cukorbetegséghez vezet, ezzel menövelve a többi betegség kialakulásának esélyét.
Ami hormonális zavart okoz, az a finomított szénhidrát és a cukor alapú ételek. A 6o-as évek óta világszerte tanítják az orvosi egyetemeken, hogy az egyetlen hormon, ami a zsírszövet növekedését elősegíti, az inzulin. Az összes többi hormon a zsírszövet “mobilizálását” segíti elő.
E szerint, minden ami megemeli az inzulinszintet a vérben, az hízáshoz vezet. A mérések szerint a szénhidrát és a cukor emeli meg nagy mértékben az inzulinszintet. Tehát, egy magas szénhidrát és cukor tartalmú diéta, hízáshoz vezet. Campbell szerint kb. 18-2o év ilyen diétára van szükség ahhoz, hogy a cukorbetegség és nagymértékü hízás kialakuljon.
4. Egy kis biokémia
Mi történik, ha sok szénhidrátot és cukrot eszünk? A vércukorszint megnő, erre a hasnyálmirigy inzulint bocsát ki, hogy kivigye a rengeteg cukrot (glukóz) a vérünkből. Az izomszövet az idők során ellenáll a sok inzulinnak, nem engedi be ezeket az inzulin-glukóz párokat, mert még azt sem égette el, ami előzőleg bekerült. Ezt nevezik inzulin rezisztenciának, mikor az izom nem képes már befogadni a glukózt (szénhidrátot). Erre az agyunk azt az üzenetek küldi a zsírszövetnek, hogy raktározza el későbbre ezt az értékes energiát. Így, az évek során a zsírszövet érzékennyé válik az inzulin jelenlétére, és bekebelez minden arra járó kalóriát.
Nagyvonalakban ez így néz ki, persze ez a folyamat ennél egy kicsit bonyolultabb.
5. Mit együnk?
E szerint, minden ami nem emeli meg az inzulinszintet, nem vezet hízáshoz. Ez a fajta étel a zsír, zsíros hús. Még a fehérje, vagyis a hús is valamennyire megemeli az inzulin szintet, de korántsem annyira mint a szénhidrát vagy a cukor.
Bármilyen mennyiségben:
Weston Price, fogorvos (-évszám-): körbejárta a világot, és feljegyezte (Nutrition and Physical Degeneration), a fogak és koponyacsontok állapotát hagyományos és modern életmódot folytató népcsoportoknál. Arra a következtetésre jutott, hogy bárhova ment, a modern népek között sokkal több a fogszuvasodás és az összetorlódott fogsor kialakulása, pedig a “primitív” népek nem ismerték a fogkefét, fogkrémet. (A könyv angolul ingyen megtalálható az interneten, érdemes végignézni a képeket: Nutrition and Physical Degeneration).
Azt tudni kell, hogy amit a telepesek magukkal vittek a föld körül, az főleg nem romlandó élelmiszer volt: fehérliszt, cukor, melasz, száraz keksz, stb. Mikor a helyi népekkel cserekereskedelmet folytattak, többnyire ezeket a termékeket cserélték el helyi termékekre. Tehát a helyi (halászó, vadászó, gyűjtögető) étkezési szokásokat felváltották a könnyen hozzáférhető szénhidrát alapú termékek. Így persze, az ezzel járó betegségek is megjelentek.
2. Elhízás és cukorbetegség
Ha a krónikus betegségek kialakulásának esélye nagyobb, ha kövérek vagyunk, ez azt jelenti, hogy bármi, ami hízlal, az ezekhez a betegségekhez vezet. Általában a kövérséggel együtt jár az inzulin-rezisztencia, majd az ebből tovább fejlődő cukorbetegség.
Már 2000 évvel ezelőtt Indiában feljegyezték, hogy a cukorbetegek a gazdagok között terjed, akik rengeteg cukrot, lisztfélét és rizst fogyasztanak. Ezeket a termékeket Új-Gineából szállították. Ugyanezt figyelték meg más területeken: Sri Lanka, Taiföld, Tunézia, Kína.
George Campbell, Dél-Afrika, azt vette észre, hogy a cukorbetegek nagyobb része a cukornád ültetvényeken dolgozó munkások között van. Campbell szerint ezek az emberek napi kb. 16oo kalóriát (ez a koplalással ér fel) fogyasztottak, és mégis “rettentően kövérek” és cukorbetegek voltak.
Ha a mai fogyókúrás elméletet alkalmaznám ezekre az emberekre, akkor rátenném őket a futószalagra, és kevesebbet adnék nekik enni, hogy lefogyjanak. De sajnos ez éhezéshez vezetne, és nem biztos hogy hosszú távon fenntartható fogyáshoz. Tehát, inkább valami az étrendjükben okozta a súlytöbblet kialakulását, mint a túl sok kalória fogyasztása.
Jamaikán a 6o-as években ugyanez a probléma merült fel: Az Egyesült Államok biztosította a helyi lakosságnak az élelmiszerellátást, főleg kenyér és cukor formájában. Rettentő szegénységben éltek az emberek, ez azt jelenti, hogy általában kevesebb kalóriához jutottak. Ezek az emberek gyárakban dolgoztak, a vizet a közeli vízforrásból cipelték, kézzel mostak, stb. Tehát, a mai norma szerint, nehéz fizikai munkát végeztek, és kevés kalóriát fogyasztottak. Ennek ellenére a lakosság kb. 3o%-a túlsúlyos volt. Ezt az állapotot sem lehet azzal magyarázni, hogy túl sokat ettek, és kevesek mozogtak. Nyílván inkább az étel minőségében, mintsem mennyiségében keresendő a hiba.
3. A szénhidrát teória
A mai elfogadott elmélet (túl sokat eszünk, keveset mozgunk) elmélet helyett inkább a következő elmélet helyénvalóbb:
Az elfogyasztott étel minősége hormonális zavarokat okoz, ami kövérséghez és cukorbetegséghez vezet, ezzel menövelve a többi betegség kialakulásának esélyét.
Ami hormonális zavart okoz, az a finomított szénhidrát és a cukor alapú ételek. A 6o-as évek óta világszerte tanítják az orvosi egyetemeken, hogy az egyetlen hormon, ami a zsírszövet növekedését elősegíti, az inzulin. Az összes többi hormon a zsírszövet “mobilizálását” segíti elő.
E szerint, minden ami megemeli az inzulinszintet a vérben, az hízáshoz vezet. A mérések szerint a szénhidrát és a cukor emeli meg nagy mértékben az inzulinszintet. Tehát, egy magas szénhidrát és cukor tartalmú diéta, hízáshoz vezet. Campbell szerint kb. 18-2o év ilyen diétára van szükség ahhoz, hogy a cukorbetegség és nagymértékü hízás kialakuljon.
4. Egy kis biokémia
Mi történik, ha sok szénhidrátot és cukrot eszünk? A vércukorszint megnő, erre a hasnyálmirigy inzulint bocsát ki, hogy kivigye a rengeteg cukrot (glukóz) a vérünkből. Az izomszövet az idők során ellenáll a sok inzulinnak, nem engedi be ezeket az inzulin-glukóz párokat, mert még azt sem égette el, ami előzőleg bekerült. Ezt nevezik inzulin rezisztenciának, mikor az izom nem képes már befogadni a glukózt (szénhidrátot). Erre az agyunk azt az üzenetek küldi a zsírszövetnek, hogy raktározza el későbbre ezt az értékes energiát. Így, az évek során a zsírszövet érzékennyé válik az inzulin jelenlétére, és bekebelez minden arra járó kalóriát.
Nagyvonalakban ez így néz ki, persze ez a folyamat ennél egy kicsit bonyolultabb.
5. Mit együnk?
E szerint, minden ami nem emeli meg az inzulinszintet, nem vezet hízáshoz. Ez a fajta étel a zsír, zsíros hús. Még a fehérje, vagyis a hús is valamennyire megemeli az inzulin szintet, de korántsem annyira mint a szénhidrát vagy a cukor.
Bármilyen mennyiségben:
- Állati eredetű élelmiszer: hús, máj, velő, vese, bőr, csontleves, tojás, sajt, tejszín, vaj, zsír (nem margarin és nem növényi olaj), hal, hal ikra, stb.
- Zöldségek: levelesek, mint a káposzta, spenót, vagy más nem magas szénhidrát-tartalmú zöldség, mint az uborka, padlizsán, paradicsom, paprika, stb.
- Kevés gyümölcsöt a magas cukortartalmuk miatt. Nem nagyon ajánlatos a banán és a szőlő. Inkább bogyóféléket fogyasszunk (áfonya, eper, stb), de ezt is keveset.
- Alkohol: az alkohol és a cukor hatása a májra nagyon hasonló, csak mértékkel.
- A babfélékben is elég magas a szénhidrát tartalom, ezért csak kis mértékben ajánlatos.
- Magas szénhidát tartalmú ételek: burgonya, kenyér, tészták, rizs stb.
- Cukor, méz
- Édességek: csokoládé, sütemények, kekszek, édesített élelmiszerek.
______________________________________
Ha bárkinek kérdése van, itt elérhet: babilon1271@gmail.com
No comments:
Post a Comment